Jugoszláv Drámai Színház (Szerbia)
Alfred de Musset: LORENZACCIO
Fotó: Nenad Petrovic
19.00

Péntek, november 22., Nagyszínpad


Szerb fordítás: Mirjana Zdravković
A szövegadaptáció a rendező, Boris Liješević, illetve Fedor Šili és Miloš Krečković dramaturgok munkája 
1 óra 40 perc szünet nélkül
 

Lorenzo de Medici / Száműzött / Polgár: Marko Janketić
Philippe Strozzi / Alamano / Corsini / Pazzi: Branislav Lečić
Alessandro de Medici herceg / Bíboros / Cosmo de Medici / Ötvös / Kereskedő / Tanuló / Udvaronc / A Nyolcak Tanácsának tagja: Milan Marić
Louise Strozzi / Marie Soderini, / Apród / Száműzött / Polgárnő: Sloboda Mićalović
Catherine Ginori / Gabriella / Száműzött / Polgárnő: Milena Vasić
Pierre Strozzi / Maffio : Miodrag Dragičević
Sire Maurice / Julien Salviati / Száműzött / Polgár: Petar Benčina
Léon Strozzi perjel / Bindo Altoviti / Tiszt / Szerzetes / Száműzött: Andrija Kuzmanović

Rendező: BORIS LIJEŠEVIĆ

Díszlettervező: Gorčin Stojanović
Jelmeztervező: Maria Marković Milojev
A díszlettervező asszisztense: Ivana Krnjić
Zene: Aleksandra Đorđević
Dalszövegek: Marija Stojanović
Rendezőasszisztens: Natalija Kidišević

  

Lorenzaccio, Alfred de Musset színdarabja a francia romantika híres drámáinak egyike, Victor Hugo és William Shakespeare műveinek hatását mutatja. A történet a 16. században a Medici-család uralta Firenzében játszódik, de nem kell elfelejteni, hogy a dráma a francia forradalmat követő, igen izgalmas történelmi korban született, Franciaországban. A fennálló körülmények hatása alatt Musset a kor alapproblémáit veszi górcső alá, például, hogy van-e értelme a lázadásnak, a forradalomnak, továbbá, hogyan alakulhat egyén és társadalom viszonya, meddig terjed az emberségesség hatalma.
Az előadás bemutatójára 2019. május 28-án került sor a Ljuba Tadić színpadon.


„Egy drámákkal telepakolt dobozban bukkantam a Lorenzaccióra, több mint tíz éve ült ott. A dobozt majdnem tizenöt éve adta nekem Ognjenka Milićević. A nagyszabású történelmi események és meghitt pillanatok, az általános és személyes sajátos keveréke fogott meg benne. Valaki lelkében a forradalmi szellem küzd a gyermekeit féltő apával; gyilkos zsarnok és lelkét, jó hírét védő fiú feszülnek egymásnak. A fiú történelmet akar írni és mindenét elveszíti, majd kiábrándultan rádöbben arra, hogy minden cselekedete félresiklott. Az örökkévalóságba vezető út gyarlósággal, bűnnel, csalással van kirakva. Nem ajánlatos az emberiség és a köz javáért küzdeni, mert a véres kezet utólag lehetetlen lemosni."

Boris Liješević



Fotó: Nenad Petrovic