Szerb fordítás: Mirjana Zdravković
Alfred de Musset: LORENZACCIO
19.00

Péntek, november 22., Nagyszínpad


1 óra 40 perc szünet nélkül
 

A szövegadaptáció a rendező, Boris Liješević, illetve Fedor Šili és Miloš Krečković dramaturgok munkája 

Lorenzo de Medici, Száműzött, Polgár: Marko Janketić

Philippe Strozzi, Alamano, Corsini, Pazzi: Branislav Lečić

Alessandro de Medici herceg, Bíboros, Cosmo de Medici, Ötvös, Kereskedő, Tanuló, Udvaronc, A Nyolcak Tanácsának tagja: Milan Marić

Louise Strozzi, Marie Soderini, Apród, Száműzött, Polgárnő: Sloboda Mićalović

Catherine Ginori, Gabriella, Száműzött, Polgárnő: Milena Vasić

Pierre Strozzi, Maffio : Miodrag Dragičević

Sire Maurice, Julien Salviati, Száműzött, Polgár: Petar Benčina

Léon Strozzi perjel, Bindo Altoviti, Tiszt, Szerzetes, Száműzött: Andrija Kuzmanović

 

Rendező: BORIS LIJEŠEVIĆ

Díszlettervező: Gorčin Stojanović

Jelmeztervező: Maria Marković Milojev

A díszlettervező asszisztense: Ivana Krnjić

Zene: Aleksandra Đorđević

Dalszövegek: Marija Stojanović

Rendezőasszisztens: Natalija Kidišević

  

Lorenzaccio, Alfred de Musset színdarabja a francia romantika híres drámáinak egyike, Victor Hugo és William Shakespeare műveinek hatását mutatja. A történet a 16. században a Medici-család uralta Firenzében játszódik, de nem kell elfelejteni, hogy a dráma a francia forradalmat követő, igen izgalmas történelmi korban született, Franciaországban. A fennálló körülmények hatása alatt Musset a kor alapproblémáit veszi górcső alá, például, hogy van-e értelme a lázadásnak, a forradalomnak, továbbá, hogyan alakulhat egyén és társadalom viszonya, meddig terjed az emberségesség hatalma.

Az előadás bemutatójára 2019. május 28-án került sor a Ljuba Tadić színpadon.
 

„Egy drámákkal telepakolt dobozban bukkantam a Lorenzaccióra, több mint tíz éve ült ott. A dobozt majdnem tizenöt éve adta nekem Ognjenka Milićević. A nagyszabású történelmi események és meghitt pillanatok, az általános és személyes sajátos keveréke fogott meg benne. Valaki lelkében a forradalmi szellem küzd a gyermekeit féltő apával; gyilkos zsarnok és lelkét, jó hírét védő fiú feszülnek egymásnak. A fiú történelmet akar írni és mindenét elveszíti, majd kiábrándultan rádöbben arra, hogy minden cselekedete félresiklott. Az örökkévalóságba vezető út gyarlósággal, bűnnel, csalással van kirakva. Nem ajánlatos az emberiség és a köz javáért küzdeni, mert a véres kezet utólag lehetetlen lemosni."

Boris Liješević