Sfumato Theatre Laboratory (Bulgária)
Jordan Radicskov: CRAZY GRASS
Fotó: Yana Lozeva
17.00

Hétfő, november 25., Stúdió

21.00

Hétfő, november 25., Stúdió


1 óra 30 perc szünet nélkül
Noé bárkája program előadása
15+
Velika: Albena Georgieva
Velika: Jana Rasheva
Mladencso: Antonio Dimitrievski
Szusza Tanina: Katalin Stareishinska
Brajno: Ivan Nikolov
Szofrona: Nadya Keranova
Petar: Dimitar Krumov
Lazar: Rumen Draganov
Olga: Bilyana Georgieva
A süket Radicskov: Galya Kostadinova
Avramko, a manó: Georgi A. Bogdanov

Rendező: MARGARITA MLADENOVA


Díszlet- és jelmeztervező: Boris Dalchev, Mihaela Dobreva
Zene: Hristo Namliev
A Noé Bárkája program tanácsadói: prof. Tsocho Boyadjiev, prof. Georgi Kapriev

 

Noé Bárkája program a Nemzeti Kulturális Alap „Az Európai Unió Tanácsa bolgár elnökségének kulturális programja" támogatásával valósult meg.

   

Az előadás az utolsó hagyományos életmódú, kiveszett értékeket ápoló, régi meséket mesélő falvak egyikének utolsó 24 óráját jeleníti meg. A lakosok életét Radicskov-szövegrészletek sűrű szövete közvetíti. Az előadást az a hit táplálja, hogy manapság, a „mindenben minden széttörött” (Baudrillard) kontextusában a színház már nem a társadalomra, hanem az egyénre összpontosít, a teljes személyre, értelmet kereső gesztusaival, célzatos emlékeivel és szorongó lelkiismeretével. A színpad közszemlére tett emlékezet, az itt és most, illetve az ott és mindig tere, élő és halott találkozásának helye.
A jelenben a művész egyedüli szabadsága a felelősségérzet szabadsága.
A Noé bárkája projekt Jordan Radicskov világát hivatott újrateremteni, a huszonegyedik század kontextusában. Célja, hogy az Európával és a világgal kapcsolatba került egyedi bolgár kvalitások sorsát féltő író üzenetét új színházi nyelvre fordítsa; hogy helyreállítsa a bolgárság a lét természetes és mágikus vonatkozásaival való kapcsolatát, és óvja ezt a kapcsolatot, mint örök értéket, és mint annak a többnyelvű igyekezetnek a részét, amellyel az európai kultúra az emberi értékek és spirituális alapokra helyezett közélet felé fordul.


QUŌ VĀDIS, HOMO?

A Crazy Grass egy vízgyűjtő tó fenekére kerülendő falu maroknyi lakosának drámai története, utolsó, elkeseredett kísérletük arra, hogy a civilizációs barbárság útjából kitérve a pusztítást megakadályozzák. 
A darab a lakosok utolsó nappalát és éjjelét mutatja be, mielőtt a víz elöntené a falut. Mint valami éber álomban, utoljára kerülnek sorra a mindennapok apró rítusai, utoljára öntik szavakba gondolataikat, fogalmazzák meg kérdéseiket, együtt életben és a halálban utoljára gyűjtik össze az élet morzsáit, és töltik fel Noé bárkáját. A feledés ellenében emlékeiket raktározzák el. 
Az utolsó reggelen Calimani utolsó lakosai házilag készített bárkájukra pakolják emléktárgyaikat, halottaiknak gyászbeszédeit, és nekivágnak a „zöld víznek, zöld emlékeik fölött”... hová, merre? 
„A tömeghez csapódunk, vagy megadjuk magunk?” 
Sehol egy válasz.

Margarita Mladenova

 



Fotó: Yana Lozeva