Tragikus kortárs görög vígjáték
Kostas Vostantzoglou: AZ ELEFÁNT
17.00

Péntek, november 22., Stúdió

21.00

Péntek, november 22., Stúdió


1 óra 30 perc szünet nélkül 
15+

Gogó: Sofia Kalemkeridou

Mitszosz: Nikolas Maragkopoulos

Taszosz: Panagiotis Papaioannou

Vula: Marianna Pouregka

 

Rendező: YANNIS LEONTARIS

Díszlet- és jelmeztervező: Alexandra Bousoulenga, Rania Yfantidou

Zene és videó: Yannis Leontaris

Világítás: Nikos Vlasopoulos

Rendezőasszisztens: Marilena Katranidou

Produkciós vezető: Dimosthenis Panos, Marily Ventouri

Rendezőasszisztens gyakornok: Sofia Bletsou

 

Az elefánt a görög vidék sötét oldalát felfedő komédia. A színen prózainak tűnő premissza körvonalazódik, a kialakuló mulatságos párbeszéd a görög társadalom minden sztereotípiáját hozza, a fallicizmust, a nőgyűlöletet, a rasszizmust és a nemzeti fölényt. Kostas Vostantzoglou egy időben nevetteti és fölháborítja a nézőt, remek érzékkel él vissza a görög nyelv adta lehetőségekkel, föltárván a görög nép java részének tudatában gyökerező (eltemetett vagy rejtett) visszásságokat.

»Egyes emberek - nem mi! - azt mondják: »Nem te mondod meg, mit tegyek! Azt teszek, amit akarok!« És valóban azt teszik. Egyes emberek - nem mi! - azt mondják: »Egyáltalán nem ismersz. Még nem mondtam el mindent!« És valóban nem.

Egyes emberek azt mondják: »Eljön a pillanat, amikor az összes üvegneműt ripittyára töröd és nem érdekel... semmi sem érdekel!« És valóban nem.

Ezek az emberek mások, mint mi. Azt teszik, amit mondanak, és cselekvés közben nem gondolkoznak. Mennyire van az alázat a büszkeségtől? Egy tál lencsényire. A hősök testében a felnőttkor kezdetétől fogva kiválasztódik a méreg. Vagy már korábbról? Ezek az emberek mások, mint mi, míg az ellenkezője be nem igazolódik. Sosem lehet tudni.

Az elefánt, Kostas Vostantzoglou darabja a modern görög színház különleges drámai szövege, a vidéki emberi kapcsolatok barbár durvaságát vígjátéki elemekkel ötvözi, miközben a görög nyelvet rendkívüli bátorsággal forgatja ki. A helyi nyelvjárás helyett - legyen itt szó Thesszalonikiről, Roumeliről vagy Epiruszról - barbár módon eltorzított görög nyelvvel szembesülünk. A dráma szereplői által beszélt görög nyelvet leginkább a tudatlanság, az életmód, az ősök túlzásba vitt imádata határozza meg, illetve a napi családi életet alakító fasiszta világnézet.

A »görög hagyomány« a nagyságot az ízléstelenséggel, az engedelmességet a lázadással, a bűntettet a katarzissal, a kegyetlenséget a hüppögéssel vegyítő mozaikféleség. Az elefánt bukolikus musical, sírva vigadó halálvárás.

Píndosz hegyén vak elefánt bolyong, embert keres, aki zenélne neki."

Yannis Leontaris