A NOÉ BÁRKÁJA program előadása
Yordan Radichkov: CRAZY GRASS
17.00

Hétfő, november 25., Stúdió

21.00

Hétfő, november 25., Stúdió


1 óra 30 perc szünet nélkül
15+


Velika: Albena Georgieva

Velika: Jana Rasheva

Mladencso: Antonio Dimitrievski

Szusza Tanina: Katalin Stareishinska

Brajno: Ivan Nikolov

Szofrona: Nadya Keranova

Petar: Dimitar Krumov

Lazar: Rumen Draganov

Olga: Bilyana Georgieva

A süket Radicskov: Galya Kostadinova

Avramko, a manó: Georgi A. Bogdanov

 

Rendező: MARGARITA MLADENOVA

Díszlet- és jelmeztervező: Boris Dalchev, Mihaela Dobreva

Zene: Hristo Namliev

A Noé Bárkája program tanácsadói: prof. Tsocho Boyadjiev, prof. Georgi Kapriev

 

A Noé Bárkája program a Nemzeti Kulturális Alap „Az Európai Unió Tanácsa bolgár elnökségének kulturális programja” támogatásával valósult meg.

 

Az előadás az utolsó hagyományos életmódú, kiveszett értékeket ápoló, régi meséket mesélő falvak egyikének utolsó 24 óráját jeleníti meg. A lakosok életét Radicskov-szövegrészletek sűrű szövete közvetíti. Az előadást az a hit táplálja, hogy manapság, a „mindenben minden széttörött” (Baudrillard) kontextusában a színház már nem a társadalomra, hanem az egyénre összpontosít, a teljes személyre, értelmet kereső gesztusaival, célzatos emlékeivel és szorongó lelkiismeretével. A színpad közszemlére tett emlékezet, az itt és most, illetve az ott és mindig tere, élő és halott találkozásának helye.

A jelenben a művész egyedüli szabadsága a felelősségérzet szabadsága. A Noé bárkája projekt Jordan Radicskov világát hivatott újrateremteni, a huszonegyedik század kontextusában, célja, hogy az Európával és a világgal kapcsolatba került egyedi bolgár kvalitások sorsát féltő író üzenetét új színházi nyelve fordítsa; hogy helyreállítsa a bolgárság a lét természetes és mágikus vonatkozásaival való kapcsolatát, és óvja ezt a kapcsolatot, mint örök értéket, és mint annak a többnyelvű igyekezetnek a részét, amellyel az európai kultúra az emberi értékek és spirituális alapokra helyezett közélet felé fordul.

 

Quō vādis, Homo?

A Crazy Grass egy vízgyűjtő tó fenekére kerülendő falu maroknyi lakosának drámai története, utolsó, elkeseredett kísérletük arra, hogy a civilizációs barbárság útjából kitérve a pusztítást megakadályozzák.

A darab a lakosok utolsó nappalát és éjjelét mutatja be, mielőtt a víz elöntené a falut. Mint valami éber álomban, utoljára kerülnek sorra a mindennapok apró rítusai, utoljára öntik szavakba gondolataikat, fogalmazzák meg kérdéseiket, együtt életben és a halálban utoljára gyűjtik össze az élet morzsáit, és töltik fel Noé bárkáját. A feledés ellenében emlékeiket raktározzák el.

Az utolsó reggelen Calimani utolsó lakosai házilag készített bárkájukra pakolják emléktárgyaikat, halottaiknak gyászbeszédeit, és nekivágnak a „zöld víznek, zöld emlékeik fölött” ... hová, merre?

            „A tömeghez csapódunk, vagy megadjuk magunk?”

Sehol egy válasz.

Margarita Mladenova